ENG | DE

+36 70 428 8291
kapcsolat@namgrass.hu

A kezdetek

Az 1970-es évektől kezdődően a világ számos pontján telepítettek műfüvet, többek között sportpályákon. Az elmúlt években egyre többen gondolják úgy, hogy a saját kertjüket, teraszukat is szintetikus gyeppel, azaz műfűvel borítsák.
A műfüvek első generációja olyan volt, mintha egy zöld szőnyeget terítettek volna le, a legkevésbé sem tűnt realisztikusnak.
Hogy elérjék a valósághű hatást, elkezdték gyártani a hosszabb szálú műfüveket. Ennek a hátránya az volt, hogy a szálak nem ágaskodtak felfelé. Éppen ezért érdemes volt a fűszálak közé homokot „csempészni”.
A homoktöltet lehetővé tette az intenzívebb használatot úgy, hogy közben a szálak nem lesznek letaposottak.

Az áttörés

2008 az az évszám, amelyet mindenképpen meg kell említenünk, ha az evolúciót vesszük górcső alá. Ebben az évben ugyanis – a kutatásoknak hála – létrejött a módszer, mely azt eredményezte, hogy a már a hosszú szálú műfüvek mindenféle töltés nélkül (homok, gumi) képesek voltak megállni a saját lábukon.

A megoldást az úgynevezett göndörödő szálak szolgáltatták. Azzal, hogy ezeket a szálakat beültettük az egyenes szálak mellé, elértük a kívánt hatást és termékeink tökéletesen életűek voltak minden más külső hatás nélkül is.

A homoktöltet elhagyásával a telepítési lehetőségek is megsokszorozódtak. Onnantól kezdve már nem csak a sporté volt a terep:

  • Kertek, parkok
  • Erkélyek, teraszok, tetőteraszok
  • Kisebb felületek
  • Beltéri alkalmazás
  • Bemutatótermek, üzletek
  • Rendezvényhelyszínek
  • Ideiglenes alkalmazás (ahol a műfüvet felszedték, majd máshol ismét lerakták)

A műfüvek szálainak típusai

A szintetikus gyep a polimerek három típusával állítható elő: polipropilén, polietilén, poliamid.
Az első időben, mikor a műfüvet feltalálták, mindössze a polipropilént alkalmazták. Ezt a mai napig használják, ám inkább az olcsó műfüvek esetében, mert ezeknek a minősége már kevéssé megfelelő. A polietilén és a poliamid jelenleg a legelterjedtebb a lakossági műfüvek világában.
A poliamid egy olyan típusú nylon, mely magába szívja a nedvességet, így a fű térfogata nagyobb lesz és a hosszú szálak még inkább ágaskodni fognak.

A műfüvek története

Fontos tudni, hogy kezdetben csak és kizárólag sportolási célokra gyártottak műfüvet. Az első ilyen gyepek az 1960-as években láttak napvilágot. A piacra történő bevezetés után a kutatások folyamatosan zajlottak ugyan, ám igazi áttörés mégis csak a 80-as években történt. Ekkorra fejlesztettek ki ugyanis bőrbarát műfüvet a gyártók, melynek a sportban, ahol a sportoló gyakran érintkezik a talajjal, kifejezetten jótékony hatása volt.
1964 és 1968 között telepítették az első műfűborítást sportpályákra. Ez a felület az Astroturf nevet kapta. A névválasztásnak egyszerű oka volt. Elsőként az USA-ban lévő Astrodome Baseball Stadion valódi gyepét cserélték le műfűre Texasban. Innen hát az Astroturf kifejezés.
A korai szakaszban leginkább teniszpályákon telepítettek műfüveket, a futballpályák műfüvesítésére csak a későbbiekben került sor. A futballpályákon szintén hosszú szálú műfüvet alkalmaznak. A fentiek miatt, hogy a szálak egyenesen álljanak, homokot, illetve gumi granulátumot alkalmaztak.
Az 1990-es években az Egyesült Államokban jöttek rá először a műfű előnyeire, így egyre több helyen kezdték el használni a tereprendezés témakörében. A 2000-es évek elején már Európában is használtak műfüvet tájrendezési célokra.
És akkor megérkeztünk egy ismerős évszámhoz, 2008-hoz. Ekkor fejlesztették ki az első olyan füveket, melynek már semmilyen kitöltésre (pl. homok) nem volt szüksége ahhoz, hogy a szálai a legtermészetesebbnek hassanak.
Ezeknek a füveknek a fejlesztésében a Namgrassnek úttörő szerepe volt.

Röviden, ma már az újgenerációs műfüvek világát éljük, és véletlenül sem szabad összekevernünk azokkal a „műfüvekkel”, melyek inkább hasonlítanak filcre, vagy szőnyegre.